Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
ÜDVÖZLÜNK DISZKONTÁRUHÁZUNKBAN! MÁR TÖBB MINT 600.000 RENDELÉST TELJESÍTETTÜNK! RENDELJ TE IS!
Kategóriák / Termékek

Mi köze a stressznek az úszógumikhoz?

Mi köze a stressznek az úszógumikhoz?
A kortizolról a legtöbben úgy hallanak először, mint „a stresszhormonról”. Általában negatív kontextusban: hasi zsír, kimerültség, rossz alvás, hormonális problémák vagy állandó feszültség kapcsán. Emiatt sokan automatikusan ellenségként tekintenek rá. Pedig a valóság ennél jóval összetettebb. Kortizol nélkül például reggel felkelni is nehéz lenne.

Ez a hormon a szervezet egyik legfontosabb alkalmazkodási mechanizmusának része. A mellékvesék termelik, és szinte minden szervrendszer működésére hatással van. Szabályozza az energiaháztartást, a vérnyomást, befolyásolja az immunrendszert, az anyagcserét, sőt még a koncentrációt is. Normális esetben a szervezet nagyon precízen szabályozza a mennyiségét. Reggel természetesen magasabb, hogy segítsen felébredni és energiát mobilizálni a naphoz, estére pedig fokozatosan csökken, hogy a test regenerálódni tudjon alvás közben. A probléma akkor kezdődik, amikor ez a rendszer tartósan túlterhelődik.

 

Mik a kortizol „hozzávalói”?

A kortizol előállításához a szervezetnek megfelelő mennyiségű koleszterinre, energiára és jól működő mitokondriumokra van szüksége. Emellett több mikrotápanyag is szerepet játszik a hormontermelésben. A C-vitamin, a B5-vitamin, a magnézium, a cink, a réz, a szelén és a megfelelő fehérjebevitel mind fontos elemei a kortizoltermelésnek. De ez a folyamat jóval összetettebb annál, mint hogy „van-e elég alapanyag”. A kortizoltermeléshez enzimek, antioxidáns rendszerek, energiatermelő folyamatok és precíz hormonális szabályozás szükséges. Ha a szervezet hosszú ideig stressz alatt működik, miközben hiányállapotok is fennállnak, az nemcsak a stressztűrő képességet gyengítheti, hanem más hormonrendszerek működésére is hatással lehet. A szervezet ugyanis mindig rangsorol. Tartós stresszhelyzetben a túlélés kerül előtérbe, miközben a regeneráció, a pajzsmirigy optimális működése vagy a nemi hormonok egyensúlya háttérbe szorulhat.

 

A tested nem tudja, hogy csak e-maileket olvasol

Biológiai szempontból a szervezet számára mindegy, hogy valódi fizikai veszélyhelyzetben vagyunk, vagy csak hajnali 1-kor még mindig e-mailekre válaszolunk, miközben a sokadik kávéval próbálunk ébren maradni. A stressz lehet pénzügyi nyomás, munkahelyi bizonytalanság, alváshiány, túl sok edzés, érzelmi konfliktus vagy folyamatos online készenlét is. A szervezet számára mindegyik ugyanazt az üzenetet hordozza: nincs biztonság.

Ilyenkor az agy aktiválja a stresszrendszert, a mellékvesék pedig több kortizolt kezdenek termelni. A szervezet energiát mobilizál, fokozza az éberséget, miközben háttérbe szorítja azokat a folyamatokat, amelyek az azonnali túlélés szempontjából nem elsődlegesek, például az emésztést, a regenerációt vagy az immunrendszer optimális működését. Rövid távon ez rendkívül hasznos mechanizmus. A probléma az, hogy a modern stressz ritkán tart csak néhány percig.

 

A kortizol és az inzulin: a hasi zsír hormonális háttere

A tartósan magas kortizolszint emeli a vércukorszintet is. Ennek hatására a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a cukrot bejuttassa a sejtekbe. Ha azonban ez az állapot állandósul, a szervezet egyre inkább raktározó üzemmódba kapcsol. A szervezet ilyenkor gyorsan hasznosítható energiát keres, ezért fokozódhat a cukros, sós és zsíros ételek iránti vágy. Közben a felesleges energia könnyebben raktározódik hasi zsír formájában, különösen a szervek körüli viszcerális zsírszövetben. Ez az egyik oka annak, hogy sok ember krónikus stressz mellett rendszertelenül eszik, állandóan nassolna, puffadással vagy emésztési panaszokkal küzd, és közben hasra hízik.

 

Az alváshiány és a kortizol ördögi köre

Az alváshiány önmagában is emelheti a kortizolszintet. Minél rosszabb az alvás, annál nehezebben tud a szervezet kilépni a folyamatos készenléti állapotból. Kialakulhat egy ördögi kör: rossz alvás → magasabb kortizol → nagyobb étvágy → több hasi zsír → romló anyagcsere → még rosszabb alvás. Vagyis sokszor nem egyértelműen a sok kalória a probléma.

 

A hasi zsír nemcsak esztétikai kérdés

A hasi zsír (különösen a szervek körüli viszcerális zsír) hormonálisan aktív szövet. Gyulladáskeltő anyagokat termel, és kapcsolatban áll az inzulinrezisztenciával, a 2-es típusú cukorbetegséggel, a magas vérnyomással, valamint a szív- és érrendszeri betegségekkel. Ezért a stressz okozta hasi zsír nem pusztán esztétikai probléma lehet, hanem a szervezet túlterheltségének egyik fontos jelzése.

 

Miért nem működnek sokszor a drasztikus fogyókúrák?

Sokan ilyenkor még nagyobb nyomást helyeznek a testükre, mint például drasztikusan csökkentik a kalóriát, vagy akár túl sok kardiót végeznek, vagy teljesen megvonják a szénhidrátot. A szervezet ezt gyakran újabb stresszként érzékeli. Emiatt tovább emelkedhet a kortizolszint, ami fokozhatja az éhséget, lassíthatja a regenerációt és megnehezítheti a zsírbontást. Ilyenkor gyakori a fogyás megtorpanása, az esti túlevés, a jojó-effektus, vagy az izomvesztés, amelyek annak jelei lehetnek, hogy a szervezet alkalmazkodni próbál a kialakult állapothoz.

 

Hogyan lehet csökkenteni a kortizolt és a hasi zsírt?

1. Az alvás rendezése

A minőségi alvás az egyik legerősebb hormonális regeneráló mechanizmus. Már napi 7–8 óra alvás is javíthatja a kortizolritmust, az inzulinérzékenységet és az éhségszabályozást.

2. Okosan felépített mozgás

A rendszeres mozgás csökkentheti a stresszt, de a túlzás növelheti a kortizolterhelést. A legtöbb ember számára az erősítő edzés, a séta és a mérsékelt intenzitású kardió kombinációja működik jól.

3. Stabil vércukorszint

A szélsőséges vércukor-ingadozás önmagában is stressz a szervezetnek. A megfelelő fehérje-, rost- és zsírbevitel segíthet stabilabb energiaszintet fenntartani.

4. Stresszcsökkentő rutinok

A meditáció, a légzőgyakorlatok, a természetben töltött idő vagy a biztonságos emberi kapcsolatok nemcsak mentálisan, hanem biológiailag is csökkenthetik a stresszterhelést.

 

A cél nem a „tökéletes test”, hanem egy biztonságban lévő szervezet

A legtöbben úgy próbálnak változtatni a testükön, hogy közben egyre nagyobb nyomást helyeznek rá. Kevesebb evés, több edzés, még több kontroll. Pedig sokszor nem újabb büntetésre van szüksége a szervezetnek, hanem arra, hogy végre kiléphessen a folyamatos készenléti állapotból. A valódi változás nem ott kezdődik, amikor még jobban hajtjuk a testünket, hanem amikor a test újra biztonságot érez. Amikor van elég alvás, megfelelő tápanyag, regeneráció, mozgás és nyugalom. A cél ne csak egy gyors „beach body” legyen nyárra, hanem inkább egy hosszú távú együttműködés a testünkkel.

 

Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!

Csupek Edit

dietetikus