Hisztaminintolerancia

Amikor nem szabályokat követünk, hanem összefüggéseket értünk meg, az étrendi változtatások is fenntarthatóbbá válnak. Ha pedig bizonyos ételek elfogyasztása után visszatérően allergiára emlékeztető, mégis nehezen megmagyarázható tüneteket tapasztalunk, érdemes tovább olvasnunk, mert ezek a jelek összefügghetnek az alábbiakban részletezett hisztaminintoleranciával.

Mikor gyanakodjunk hisztaminintoleranciára?

A hisztaminintolerancia tünetei azért nehezen felismerhetők, mert sokszor más állapotokra emlékeztetnek: lehetnek allergiaszerűek, emésztőrendszeri vagy akár idegrendszeri jellegűek is. Ráadásul nem mindenkinél ugyanazok a panaszok jelentkeznek, és az érintettek gyakran azt tapasztalják, hogy „egyszer gond nélkül megeszem, máskor mégis rosszul leszek tőle”.

Érdemes elgondolkodni a hisztaminintolerancia lehetőségén, ha az alábbi tünetek étkezésekhez köthetően, visszatérően jelentkeznek, miközben az allergiavizsgálatok nem mutatnak eltérést. Bőrtünetek (hirtelen kipirulás, viszketés, csalánkiütés, ekcémaszerű elváltozások), fejfájás, migrénszerű panaszok, szédülés, orrdugulás, orrfolyás, torokkaparás allergén jelenléte nélkül, emésztőrendszeri tünetek (puffadás, hasi fájdalom, hányinger, hasmenés), szapora szívverés, vérnyomás-ingadozás, rossz közérzet, fáradékonyság, koncentrációs nehézség étkezések után.

Jellemző, hogy a panaszok nem azonnal minden étel után, hanem bizonyos (főként érlelt, fermentált vagy hosszan tárolt) élelmiszerek fogyasztását követően jelentkeznek, és a mennyiséggel arányosan erősödhetnek. Ez az adagfüggőség az egyik legfontosabb különbség az ételallergiához képest.

Ha ezek közül több tünet is ismerős, és régóta keresed a választ arra, miért reagál a szervezeted látszólag „indokolatlanul” egyes ételekre, akkor érdemes megérteni, mi a hisztamin, hogyan kerül a szervezetbe, és miért nem tud mindig megfelelően lebomlani. Az alábbiakban pontosan ezt járjuk körül közérthetően.

Mi az a hisztamin, és miért fontos a szervezetünk számára?

A hisztamin egy biogén amin, vagyis egy kis molekulájú, biológiailag aktív anyag, amely természetes módon jelen van a szervezetünkben és számos élelmiszerben is. A szervezetben a hisztidin nevű aminosavból képződik egy enzimatikus folyamat során, és több alapvető élettani funkcióban vesz részt. A hisztamin szerepet játszik az allergiás és gyulladásos reakciókban, az erek tágulásának szabályozásában, a gyomorsav-termelésben, valamint az ébrenlét–alvás ciklus és az idegrendszeri jelátvitel működésében. Fontos hangsúlyozni, hogy a hisztamin nem „rossz” anyag: nélküle a szervezet normál működése elképzelhetetlen. A probléma akkor jelentkezik, ha a hisztamin mennyisége meghaladja a lebontási kapacitást, és felhalmozódik a szervezetben.

Hogyan bomlik le a hisztamin?

A hisztamin lebontása enzimekhez kötött folyamat, amelynek kulcsszereplője a DAO-enzim. Ez az anyag elsősorban a bélhámsejtekben termelődik, és az a feladata, hogy az élelmiszerekkel bevitt hisztamint még a felszívódás előtt lebontsa. A DAO megfelelő működéséhez bizonyos vitaminok (különösen B6-vitamin), egyes ásványi anyagok (pl. réz), valamint az ép, jól működő bélnyálkahártya megléte is szükséges. Ha a DAO-termelés csökkent, akkor a hisztamin nem bomlik le kellő mértékben, és a véráramba kerülve tüneteket okozhat.

 Hisztaminszegény étrend célja és az étkezési napló

A hisztaminszegény étrend nem egy élethosszig tartó, merev tiltólista, és nem is azt jelenti, hogy „soha többé nem lehet” bizonyos ételeket fogyasztani. Dietetikai szempontból sokkal inkább egy időszakos megfigyelésen alapuló étrendi stratégia, amelynek célja a tünetek csökkentése és az egyéni toleranciaszint meghatározása. Elsősorban a túlzott hisztaminbevitelt kell átmenetileg mérsékelni, majd megfigyelni a tünetek csillapodásának mértékét. A következő lépésben az ételek egyesével kerülnek vissza az étrendbe, hogy apránként feltérképezhető legyen, melyek és milyen mennyiségben férnek bele panaszmentesen. Fontos hangsúlyozni, hogy a hisztaminintolerancia dózisfüggő: ugyanaz az étel kis mennyiségben panaszmentes lehet, míg nagyobb adagban már tüneteket válthat ki, különösen, ha több hisztamindús étel kerül egy étkezésbe.

Ezek feltárására étkezési és tüneti naplót érdemes használni. Ez segít abban, hogy ne találgatások, hanem megfigyelések alapján történjenek az étrendi változtatások. Amit érdemes a naplóban rögzíteni: mit és mikor ettünk, milyen mennyiségben, jelentkezett-e tünet, és mennyi idővel később, illetve milyen jellegű volt a panasz (bőr-, emésztési, fejfájás stb.). A napló segít felismerni az összefüggéseket, például azt, hogy nem egyetlen étel, hanem bizonyos kombinációk, napszakok vagy halmozódások okoznak panaszt.

Az alábbi ételek igényelnek fokozott figyelmet

Pékáru, gabonafélék terén a hisztamintartalom főként a fermentáció és az érlelés miatt lehet probléma. Gyakrabban okoznak panaszt a kovászos kenyerek; a hosszú érlelésű, kézműves pékáruk; a több napig álló, újramelegített pékáruk; illetve a sörélesztőt tartalmazó termékek. Jellemzően kevesebb tünettel járnak a frissen készült, élesztős fehér vagy félbarna kenyerek; a friss zsemle, kifli vagy az egyszerű, adalékmentes pékáru.

A tejtermékeknél a fermentáltság és az érlelési idő a kulcstényező. Gyakrabban problémásak az érlelt sajtok (pl. ementáli, cheddar, parmezán, camembert, brie, roquefort); a penészes sajtok; a kefir, joghurt, aludttej; illetve a savanyított, fermentált termékek. Kevesebb panasz tapasztalható a friss túró, krémsajt, friss mozzarella vagy a pasztőrözött tej fogyasztásakor.

Húsok és hentesáruk esetén a feldolgozottság és a tárolás hossza a legfontosabb szempont. Panaszosabbak lehetnek a kolbászok, szalámik, füstölt, pácolt húsok, sonkák, konzerv húsok, felvágottak, virslik vagy az előre pácolt húsok. Ezzel szemben a legtöbb érintettnél jobban beválnak a frissen vásárolt és frissen elkészített húsok (csirke, pulyka, sertés- vagy marhahús).

A halakban gyorsan felszaporodhat a hisztamin. Főleg a tonhal (különösen a konzerv), a makréla, hering, szardínia, a füstölt halak, a halkonzervek vagy más tengeri herkentyűk problémásak. Ezzel szemben a friss, aznap elkészített hal, illetve a fagyasztott, de felengedés után azonnal elkészített hal jobban tolerálható.

A tojás önmagában nem magas hisztamintartalmú, de egyeseknél hisztaminfelszabadító hatása miatt okozhat panaszt. Emiatt érdemes figyelni a nagy mennyiségű tojásfogyasztásra, illetve a hosszan álló tojásos ételekre.

A gyümölcsöknél a hisztamin mellett, szintén a hisztaminfelszabadító hatás is érvényesül. Gyakrabban okoznak panaszokat az aszalt gyümölcsök, citrusfélék, banán, eper és a kivi. Kevésbé kell odafigyelni az almára, körtére, áfonyára, illetve a friss, nem túlérett gyümölcsökre.

Zöldségeknél a tartósítás és a feldolgozás módja a döntő. Problémásabbak a paradicsom és a paradicsomos termékek, a konzerv és üveges zöldségek, a savanyú káposzta, a kovászos uborka, illetve más egyéb fermentált termékek. Tünetmentesebbek a friss zöldségek, frissen elkészített köretek, illetve az egyszerű fagyasztott zöldségek.

Nem kevesebb, hanem tudatosabb

A hisztaminintoleranciával való ismerkedés elsőre ijesztőnek tűnhet, különösen, amikor listákat látunk arról, mire érdemes odafigyelni. Fontos azonban tudni, hogy ez nem az ételekről való lemondásról szól, hanem arról, hogy jobban megértsük a saját testünk jelzéseit. A cél nem egy beszűkült, tápanyaghiányos étrend, hanem egy olyan étkezési rend kialakítása, amelyben kevesebb a bizonytalanság, több a kontroll és jobb a közérzet.

Sokan tapasztalják, hogy már néhány apró változtatás (pl. frissebb alapanyagok, tudatosabb kombinációk, kisebb adagok) is érezhető javulást hoznak. Ahogy egyre jobban kirajzolódik az egyéni tolerancia, úgy visszatér az étkezés öröme, és a „mit nem ehetek?” kérdést fokozatosan felváltja a „mi az, ami nekem jól esik és jól működik?” szemlélet.

Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!

Csupek Edit

dietetikus