NAPI KINCSESLÁDA
Most nézzük, milyen jelentős értéket képviseltek a fűszerek a történelem folyamán!
A fűszerek története egyidős az emberiséggel: már az ősember is felfedezte, hogy a levelekbe csomagolt hús íze megváltozik. Az ókori Egyiptomban az Ebers-papirusz már több mint 700 receptet és gyógynövényt sorolt fel, köztük a köményt, koriandert, fokhagymát, fahéjat, mákot. Ez az írás tekinthető az ókori görög humánpatológia, és a középkori orvostudomány előfutárának.
Shen Nong kínai császár a hagyomány szerint i.e. 2700 körül több mint 100 gyógynövény hatását szedte csokorba, amelynek kibővített változata a Han-dinasztia idején (i.e. 206 - i.sz. 220) jelent meg 365 gyógynövény leírásával, és szolgál ma is a hagyományos kínai orvoslás alapjául az ember és a természet közötti harmóniát hangsúlyozva. I.e. 3. században a kínai udvaroncok szegfűszeget rágcsáltak, hogy a császár jelenlétében leheletüknek édes illatot kölcsönözzön. A gyömbért i.sz. 5. században Kína és Délkelet-Ázsia közötti, hosszú tengeri utakon egészségmegőrzés érdekében fogyasztották.
Mezopotámiában Assur-bán-apli asszír király (i.e. 668-631) egy ékírásos tekercsben jellemzi az aromás növényeket. Ők használták először növényi olajként a szezámot. II. Marduk-apla-iddína babilóniai uralkodó i.e. 8. században 64 különböző növényfajt termesztett királyi kertjében. A perzsák egyediségét az illatszerek készítése terén a rózsa, liliom, koriander és a sáfrány felhasználása jellemezte, amelyekből mesteri precizitással nyertek ki illóolajokat, és ezek a szépségápolás mellett a vallási és gyógyászati szertartásokban is fontos szerepet játszottak.
Indiában őshonos fűszereket (kurkuma, kardamom) már az i.e. 8. században termesztették, illetve bizonyos gyógynövényeket a rosszindulatú szellemek elűzésére is igénybe vették. Az ősi ayurvédikus gyógyászat szerint a fűszerek az ételek ízesítése mellett az ember testi, lelki és szellemi jólétéhez is hozzájárulnak, ami a dosha kiegyensúlyozásában, az emésztés támogatásában, a méregtelenítésben, a gyulladáscsökkentésben, az immunerősítésben, a stresszoldásban, illetve a szellemi egyensúly létrehozásában nyilvánul meg.
Megemlítenék egy közismert idézetet a méltán híres ókori görög orvostól, Hippokratésztől (i.e. 460- 377), miszerint: „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”. Úgy vélte, hogy a természet a legjobb gyógyító, és a gyógynövények támogatják a szervezet öngyógyító folyamatait, helyreállítják a test belső egyensúlyát.
A rómaiak extravagáns fűszer- és gyógynövényhasználók voltak, ami leginkább a fűszer ízű borokban, és a fürdő utáni fűszer illatú balzsamok, olajok használatában fejeződött ki. Úgy vélték, hogy a fűszerek nemcsak az élvezetet fokozzák, hanem jelentős egészségjavító hatással rendelkeznek.
Az ókori Római Birodalom idején, kereskedői útvonalak jöttek létre Arábiával, amin keresztül drága fűszereket szállítottak. Az arabok nagyszerű meséket találtak a fűszer beszerzését illetően, hogy az árukat magasan tartsák.
Európában a középkor korai szakaszában az ázsiai fűszerek, mint a sáfrány, fahéj, gyömbér és fekete bors, rendkívüli értéket képviseltek, és elsősorban a gazdagok privilégiumává váltak. Például egy fél kg sáfrány ára egy ló árával vetekedett; illetve a fekete borsot fekete aranyként is emlegették, és annyira nagy becsben tartották, hogy sokszor fizetőeszközként használták, adók, útdíjak, bérleti díjak rendezésére. Nagy Károly (768-814), a Frank Birodalom megalapítója, a kulináris gyógynövényfajták ültetését ösztönözte, illetve rendeletekkel támogatta ezek termesztését, amivel nagyban hozzájárult az európai elterjedésükhöz. Majd a keresztes háborúk (1096-1270) idején az árucsere által bizonyos ázsiai fűszerek ára is kedvezőbbé vált, így szélesebb körben elérhetőek lettek. Ezzel párhuzamosan Marco Polo utazásainak emlékiratai (1298 körül), a meghódított területeken megismert fűszerek és gyógynövények leírásai, nemcsak a korabeli érdeklődést növelték, hanem a kereskedelmi hálózatok bővüléséhez is hozzájárultak.
Amint látjuk, a fűszerek évszázadok óta meghatározó szerepet töltöttek be az emberiség kultúrájában. Hetekig utaztatták, mire elérhetővé vált; ára gyakran az arany árával versengett. Sushruta, indiai sebész, a gyógynövények nagy csodálója az i.e. 4. századból még nem gondolta volna, hogy jó pár évszázaddal később, mennyire leegyszerűsödik a különleges és széleskörű gyógyhatással rendelkező fűszerek beszerezhetősége. Nem gondolta volna, hogy ki sem kell mozdulnunk otthonról, elég bekapcsolni a számítógépet, és néhány kattintással bármelyiket megrendelhetjük, például a www.élelmiszerrendelés. hu webshopjából!
Leggyakrabban használt fűszereink felhasználási lehetőségei, hatásai
Feketebors:
Univerzális fűszer, amely szinte minden sós étel ízét kiemeli. A fűszerkereskedelem 20%-át teszi ki. Serkenti az emésztést és a vérkeringést. Piperin vegyületének köszönhetően, javítja a vitaminok és az ásványi anyagok felszívódását.
Pirospaprika:
A magyar konyha koronája! Színt, ízt és lelket ad az ételeknek. Antioxidánsokban gazdag, a benne lévő kapszaicin fokozza a vérkeringést.
Petrezselyem:
Szárított formában levesek, mártások és húsételek ízesítésére szolgál, vagy friss formájában készíthetünk belőle egy egészséges zöld turmixot is. C-vitaminban és vasban gazdag.
Babérlevél:
Intenzív aromát ad a leveseknek, pörkölteknek és szószoknak. Bab és lencse kihagyhatatlan fűszere. Gyulladáscsökkentő hatása révén teaként is fogyasztható.
Bazsalikom:
Édes-fűszeres íze miatt az olasz konyha nélkülözhetetlen fűszere. Kiválóan illik tésztákhoz, pizzákhoz és salátákhoz. Antioxidáns hatású.
Fahéj:
Édes-fűszeres aromája kiváló sütemények, turmixok, kásák, kompótok, gyümölcslevesek, forralt bor ízesítésére. Antibakteriális és vércukorszint-normalizáló hatású.
Fűszerezz tudatosan!
A fűszerek nem csupán az ételeinket teszik ízletesebbé, hanem testünket és lelkünket is táplálják. Jövő héten folytatjuk a sorozatot, ahol újabb fűszereket mutatok be, és tippeket adok arra, hogyan hozhatod ki belőlük a legtöbbet a konyhádban!
Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!
Csupek Edit dietetikus