NAPI KINCSESLÁDA
Ki gondolta volna, hogy a méztermelésről szóló legrégebbi feljegyzés 16 ezer éves?
Az egyik legismertebb bizonyíték a spanyolországi Valencia közelében található barlangrajz, amely egy méhkaptárból mézet gyűjtő embert ábrázol. Ez a sűrű nedű feltehetőleg már akkoriban is fontos táplálékként és energiaforrásként szolgált.
Az i.e. 4. és 2. évezredben élt sumérok fertőtlenítésre, sebkezelésre is használták, ami a méz antibakteriális tulajdonságait mutatja. Ezen kívül az isteneknek szánt áldozati ajándékok közé is tartozott.
Az ókori Egyiptomban a mézet az „istenek táplálékának” és a halhatatlanság forrásának tartották, ezért balzsamozási folyamatok során is alkalmazták. Az első írásos említése az Ebers-papiruszban található, amely az i.e. 1550 körül készült egyiptomi gyógynövény-ismereti tekercs, és már a korábbi „Fűszerek” bejegyzésemben is szóba került. A hieroglifák is megörökítették a méheket és a mézet, jelezve annak kiemelt szerepét. Az egyiptomiak innovatív módon szállítható, henger alakú agyag méhkaptárakat készítettek, hogy a méhek közelebb kerüljenek a szezonálisan virágzó, nektárt adó növényekhez, így biztosítva a méztermelés hatékonyságát.
Hippokratész, ókori görög orvos mézet írt fel minden sérülésre, fekélyre vagy torokgyulladásra. Gyakran adagolta vízzel vagy ecettel, a mézes kenőcsöket lázcsökkentésre használta, és azt tanította, hogy a mézes víz javítja a sportolók teljesítményét az ókori olimpiai játékokon.
A mézet említik a babiloni ékírások, ahol szakrális szerepet töltött be, és gyakran jelent meg más élelmiszerekkel, például borral vagy olajjal. Megjelent a hettita kódexben és India vallásos szövegeiben is. Az Ayurveda orvoslásban szintén gyógyszerként alkalmazták, és alkalmazzák ma is.
A középkorban a méz nemcsak táplálékként és gyógyszerként volt népszerű, hanem gazdasági értéke is kiemelkedő volt. A cukor még nem terjedt el, ezért a mézet tekintették az elsődleges édesítőszernek, és sok helyen adóként is elfogadták.
Magyarország területén lévő méhészkedés első írásos emléke 1370-ből származik, amely a királyi méhészetet említi. Ebben az időszakban az emberek nemcsak a mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapták a méhektől.
Napjainkban is élvezhetjük a méz számos előnyét. Sok kozmetikum alapanyaga, mivel természetes hámlasztóként segíti az arcbőr megújulását és puhaságát, valamint hatékony az aknés, gyulladt bőr kialakulásának megelőzésében. Gazdag tápanyagai révén hozzájárul a ráncok létrejöttének csökkentéséhez és a bőr hidratálásához. Akik pedig igazán bátrak, hajpakolásként is alkalmazhatják, és élvezhetik korpaellenes és vitalizáló hatását.
Láthatjuk, hogy ez az aranyló nektár már évezredek óta egészségügyi, kulturális, vallási és gazdasági értékként is meghatározó szerepet tölt be az emberi történelem során.
De hogyan jön létre ez az édes nedű?
Mindenképp a házi méh (Apis mellifera) közreműködésével. A különböző virágok nektárjából, illetve a levél- és pajzstetvek által kiválasztott mézharmatból gyűjtik a méz alapanyagát, amit a méhek szájában lévő specializált mirigyek segítségével kezdenek el feldolgozni. Enzimjeik által az összetett cukrokat glükózzá és fruktózzá bontják le. Majd elrepülnek a kaptárhoz, hogy a hatszögletű viasz lépsejtjeit megtölthessék az említett anyaggal tartalékélelmet képezve. Ezt követően a szárnyukkal légáramlatot keltenek, hogy elpárologtassák a nektárban lévő víz egy részét, ami által még jobban besűrűsödik. Ha már elég alacsony a víztartalom, a méhek viasszal lezárják a tároló sejtek tetejét, ezáltal védve lesznek a nedvességtől és a szennyeződésektől. Majd emberi munka által alakul ki az általunk fogyasztott termék.
A világon számos különböző típusú méz létezik, amelyeket főként a méhek által gyűjtött nektárforrások, azaz a virágfajták alapján osztályoznak. Minden mézfajta egyedi íz-, illat- és színvilággal rendelkezik, attól függően, hogy a méhek milyen növényekből gyűjtötték a nektárt. Hazánkban a leggyakoribb mézfajták közé tartozik a vegyes virágméz, amely különböző növények nektárjából készül, valamint az egyvirágú akácméz, amely az akácfa virágaiból származik. Az akácméz különösen népszerű, mivel igazán egyedi ízvilágot képvisel, és akár 30 évig is folyékony maradhat.
Ismerjük meg a méz összetevőit és tápanyagait!
A méz 70-80%-a természetes cukrokból áll, főleg fruktózból és glükózból. A glükóz a hasnyálmirigyben termelődő inzulin segítségével jut be a sejtekbe, hogy energiát biztosítson. Ezzel szemben a fruktóz a májban bomlik le. Ezáltal lassabban emeli meg a vércukorszintet, de hosszú távú túlzott fogyasztása hozzájárulhat a máj elzsírosodásához.
A vízen kívül jelentős mennyiségű antioxidánsokat tartalmaz, melyek támogatják egészségünk megőrzését. Emellett ásványi anyagok találhatóak benne úgy, mint kalcium, magnézium, foszfor, továbbá egyéb nyomelemek (vas, cink), és kisebb mennyiségben B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B9-, B12- illetve C- vitamin is jelen van. A méz természetes antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyeket a benne fokozatosan kialakuló hidrogén-peroxid és más természetes vegyületek biztosítanak.
Fontos, hogy a mézet ne hevítsük 40 Celsius-fok fölé, és ne tegyük forró teába, mert így könnyen elveszíthetjük értékes enzimjeit és vitaminjait!
Most pedig jöjjön egy érdekes tény a méhek ajándékáról!
A méz az egyetlen olyan élelmiszer, amely szinte soha nem romlik meg. Tartós állapotának titka, hogy rendkívül alacsony a nedvességtartalma, erősen savas kémhatású, és természetes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, melyek megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását. Egyiptomi sírokban a régészek több ezer éves mézedényeket találtak, melyek még ma is fogyaszthatóak lennének. Ennek ellenére az www.élelmiszerrendelés.hu weboldalon mindig friss méz kapható!
A karácsony közeledtével szívből ajánlom minden olvasómnak, hogy próbálja ki az egyik legfinomabb mézeskalács receptet!
Egy nagyobb edényben össze kell melegíteni 250 g mézet, 100 g vajat és 100 g kristálycukrot, amíg egynemű masszát kapunk. A tűzről levéve hozzáadunk 2 db habosra felvert tojást, majd fokozatosan belekeverjük az 500 g lisztet, amelyet előzetesen 1-1 kávéskanál szódabikarbónával és mézeskalács-fűszerkeverékkel összekevertünk. Nyújtás előtt lisztezzük meg a gyúródeszkát, hogy ne ragadjon hozzá a keverékünk. Az alaposan összegyúrt tészta azonnal nyújtható, de hűtőben tárolva hosszabb ideig is eláll.
Sütés előtt a tésztát kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk, majd karácsonyi formákat szaggatunk belőle. A kiszúrt formákat 1 db tojássárgája és 1 evőkanál tejföl keverékével megkenjük, a közepére 1-1 diót is helyezhetünk. Mivel a tészta gyorsan sül, érdemes az összes formát előre elkészíteni. A kisült mézeskalács körülbelül 2 nap alatt puhul meg, de frissen még puha, ezért a türelmetlenebbek, azonnal is fogyaszthatják (úgy, mint én).
A hozzávalók az alábbi képen láthatóak és a képre kattintva rendelhetőek.
És az elkészült mézeskalácsok:
Kellemes étkezést ehhez az ínycsiklandóan finom karácsonyi süteményhez, melyet egy remek könyv társaságában még élvezetesebb elmajszolni!
Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!
Csupek Edit dietetikus