CSOKOLÁDÉ

Az emberek többsége szívesen fordul a csokoládéhoz, ha egy kis boldogságra vágyik.

Amint megjelenik a gondolatainkban ennek az édességnek a képe, máris beindul a nyálelválasztásunk. Ezt feltételes reflexnek nevezzük, ami egy tanult reakció. Az első csokoládékóstolás szinte mindig csodálatosan pozitív élmény, ezért hamar kialakul a vágy a csokoládé iránt, gyakran már az első néhány alkalom után.

Kezdjük egy kis történelmi érdekességgel a csokoládé származásáról!

A maják Kukulkan néven ismert istentől származtatják a kakaófát, akit a szent madaruk a Kvézál (Quetzal) tollai díszítettek. Ez a madár jelképezte a természet szépségét, a termékenységet és az élet körforgását. Az aztékok szerint a kakaóbab a Kvézál madár eledeléül szolgált, akit ők is mélyen tiszteltek.

A legkorábbi feljegyzések szerint Mezoamerikában (a hódítás előtti Amerikában), őrölték, majd chili paprikával és kukoricaliszttel keverték a kakaóbabot, amit egy élénkítő, keserű, habos főzetként fogyasztottak.

A kakaóbab főzetét az aztékok királyi lakomákon szürcsölték, katonáknak adták sikereik jutalmául, rituálékban alkalmazták, mindemellett jelentős fizetőeszközként is szolgált.

Most pedig nézzük, mit köszönhetünk Corteznak, aki spanyol konkvisztádor lévén 1521-ben megdöntötte II. Moctezuma uralkodását az Azték Birodalmban!

A jól megpakolt hajókon szállították a kakaóbabot a spanyolok hazájába, ahol afrodiziákumként hirdették. Már ekkor nagy népszerűségnek örvendett! Kesernyés íze gyógyszerként való használatra is alkalmassá tette, például egy gyomorrontás után. (Ha ezt megtudják a gyerekek! J )

A 16. században Európa szerte elterjedt a kakaóbabból készített mennyei ital. Ekkor már fahéjjal, vaníliával, szegfűszeggel, ánizzsal is keverték a porrá őrölt kakaóbabot, amiből kakaómasszát állítottak elő, majd szállítás után csokoládéitallá főzték. Még a 17. században is egy rendkívül értékes csemegének tartották a forró csokoládét, amiért arannyal fizettek.

Carl von Linné - svéd természettudós, orvos és botanikus – a Theobroma nevet adta neki, aminek a jelentése az „istenek eledele”. Valljuk be, ezzel mi is teljesen egyetértünk!

A 19. században szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni. Napjainkban már Európa legtöbb üvegházában találunk kakaófát, többek között a budapesti pálmaházban is.

Térjünk a lényegre! Miből áll ez az isteni élelmiszer?

A nyers kakaóbabnak csak kb. 1%-a gyorsan felszívódó egyszerű cukor, 7-11%-a keményítő, ezen kívül tartalmaz még emészthetetlen rostot, viszonylag magas a fehérjetartalma is (11-14%). Leginkább kakaóvaj tartalmával tűnik ki. Körülbelül 50%-ban zsírt tartalmaz, aminek nagy része telítetlen zsírsav. Ennek a zsírnak a fogyasztása hosszú távon csökkenti az LDL (rossz) koleszterint, miközben emeli a HDL (jó) koleszterin szintjét. Emellett segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, csökkentik a gyulladásos folyamatokat, részt vesznek a hormontermelésben, sejtmembránok alkotóelemeiként szolgálnak, illetve az idegrendszer egészséges fejlődéséhez is elengedhetetlen.

Egyéb bioaktív összetevőit is érdemes megemlíteni. Antioxidáns hatású flavonoidok, melyek csökkentik a gyulladást és támogatják a szív- és érrendszer egészségét. Polifenolok, melyek szintén antioxidánsok, segítenek a vérnyomás szabályozásában. Kis mennyiségben koffeint is tartalmaz, ami stimuláló hatású, ezáltal élénkít. A teobromin kevésbé, mint a koffein, de szintén stimuláns, illetve köhögéscsillapító hatása is számottevő. Tartalmaz triptofánt, ami egy esszenciális aminosav, a szerotonin előanyaga, vagyis segíti az ún. „boldogsághormon” termelését, ezáltal hozzájárul a kellemes közérzetünk létrehozáshoz, illetve jó hatással van a memóriánkra, alvásunkra és az emésztésünkre is.

Ezen kívül tartalmaz magnéziumot, vasat, cinket, kalciumot és káliumot is, ami szintén segítenek egészségünk megőrzésében.

Hogyan alakult ki a mai formája?

Az első táblás csokoládé a 19. században jelent meg Európában. Joseph Fry nevéhez fűződik, aki 1847-ben alkotta meg az „ehető” csokolédétáblát, majd ezt követte Rodolphe Lindt 1879-es találmánya, a konsírozási folyamat, ami krémesebbé simábbá tette a szilárd csokoládét.

A mai táblás csokoládék különféle összetételben és ízvilágban kaphatók. Létezik tejcsokoládé, fehércsokoládé, magas kakaótartalmú étcsokoládé, cukormentes csokoládé, mogyorót, mandulát, szárított gyümölcsöt, puffasztott rizst, robbanós cukorkát tartalmazó csokoládé, illetve karamell, eper vagy egyéb krémmel töltött csokoládé, és ahogy Csukás István egyik mesefigurája, Gombóc Artúr mondaná, kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, megkezdett csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé, likőrös csokoládé, tavalyi csokoládé (ez azért ritkaJ), idei csokoládé, és mind-mind ellenállhatatlan.

Fontos megjegyezni, hogy a csokoládé lehet egy kiegyensúlyozott táplálkozás része, ha kellő tudatossággal fogyasztjuk. Ugyanakkor ne az étkezés helyettesítéseként együk! Ha megkívánjuk, fogyasszuk kis mennyiségben az étkezés után vagy két étkezés között! Ne használjuk jutalmazásként, de ne is tiltsuk meg magunknak! Ha csokoládét eszünk, tegyük azt lelkiismeret-furdalás nélkül, és élvezzük ki teljesen a megengedett pár kocka ízét és örömét!

Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!

Csupek Edit dietetikus