NAPI KINCSESLÁDA
Vajon milyen messzire tekint vissza a tea eredete?
A tea származása egy kínai legendáig vezethető vissza. Ebben a történetben Shen Nong kínai császár i.e. 2737-ben egy hosszú útja során egy teafa alatt megpihent, majd szomjoltás céljából egy tál vizet forralt, mikor egy váratlan szélfuvallat hatására levelek hullottak a vízébe. A sárgás-barnás folyadék íze ámulatba ejtette, és kísérletezni kezdett a különböző áztatott levelekkel. Pár száz esztendővel később a tea olyan kulcsfontosságú szerepet kapott az emberek életében, hogy 1285-ben a kínai pénzügyminisztert a teára kivetett vámok miatt menesztették.
Európába 1610-ben érkezik meg az első szállítmány a Holland Kelet-indiai Társaság hajóival. Eleinte sokan nem ismerték a tea helyes elkészítésének módját, ezért gyakran a leforrázott tealeveleket ették meg. Ennek ellenére gyorsan népszerűvé vált és szerencsére egy újságcikk ismertette a megfelelő teaszertartást is.
A britek a teát tengeri úton szállították Kínából Európába, ahol a 17. században II. Károly király portugál felesége, Braganca Katalin teaszeretetének köszönhetően gyorsan népszerűvé vált, majd a 19. század elején Anna, Bedford 7. hercegnője hagyománnyá formálta a délutáni teázást, süteményezést.
1908-ban a híres New York-i teaimportőr, Thomas Sullivan barátjának selyemzacskóba csomagolva küldött a legújabb teájából. Amikor megtudta, hogy tasakostól lógatták a forró vízbe, megszületett a teafilter ötlete.
Magyarországra Németországból Bécs közvetítésével jutott el ez az egyre népszerűbb ital. A 19. század közepén már a legtöbb fűszerüzletben árulták, majd megjelentek a szaküzletek, teaházak is. Napjainkban nagyjából 1,5 millió csészényi teát fogyasztunk naponta, és ez a szám a téli hónapokban tovább emelkedik. (Összehasonlításképpen: világszerte 3 milliárd, ebből az Egyesült Királyságban 165 millió csésze tea csúszik le az emberek torkán minden egyes nap.)
Sokfélesége, különböző ízvilága, gyógyszerként való széleskörű használata a teát világszerte az egyik legnépszerűbb itallá formálta. A legismertebbek a fekete, zöld, fehér, rooibos, valamint a különféle gyümölcs- és gyógynövényteák. Ezek nemcsak színükben, de kémiai összetételükben is jelentősen eltérnek egymástól, ami különféle egészségügyi hatásokhoz vezet.
De mégis melyiket válasszuk?
A tea (Camellia sinensis) termesztett változatát cserjének nevelik. Leveleinek különböző feldolgozása során válik fekete, zöld vagy fehér teává. A levelek fonnyasztása, sodrása, erjesztési, majd szárítása során alakul ki a fekete teához való tealevél. A zöld teának való leveleket erjesztés nélkül, gőzöléssel, pörköléssel, majd szárítással hozzák létre. A fehér teát pedig a teacserje levélrügyeiből készítik. Előállítása alapján különféle hatásai érvényesülnek.
A fekete tea koffeinben gazdagabb, ezáltal élénkítő mivolta a kávéhoz hasonlítható. E tulajdonságából kifolyólag reggel, délelőtt vagy kora délután fogyasztva kiválóan frissíthet, fokozhatja a koncentrációt, ellenben a késői órákban megzavarhatja az éjszakai alvásminőséget. Mértékletes fogyasztásakor a magas csersav (tannin) tartalma antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatást fejt ki az emésztőrendszerre.
A zöld teában több az antioxidáns, ami a szabadgyökök megkötése és semlegesítése révén védi a szervezetet az oxidatív stressztől, ezáltal csökkenti - többek között - a szív- és érrendszeri megbetegedések létrejöttét, a gyulladásos, idegrendszeri vagy tumoros kórképeket. Előállítása során vitamintartalmát is jobban megőrzi, ezáltal minden egyes korttyal C-, B2-, D- és K-vitaminhoz is hozzájuthatunk. Enyhébb élénkítő hatás is jellemzi, ezért fogyasztása szintén inkább a délelőtti vagy kora délutáni órákban javasolt.
A rooibos tea (Aspalathus linearis) a dél-afrikai fokföldi rekettye hajtásaiból ered. Elterjedt tulajdonsága szerint reggel élénkít, nappal szomjat olt, este megnyugtat. Természetes formájában koffeinmentes, de bővelkedik ásványi anyagokban, és a zöld teához hasonlóan szintén magas az antioxidáns tartalma. Kiemelkedő a görcsoldó, gyulladásgátló és antiallergén hatása. Emellett enyhíti az asztma tüneteit, hozzájárul a megfelelő emésztéshez, és kifejezetten ajánlják magas vérnyomás esetén.
A gyümölcsteák széles skáláját leginkább a gyermekek kedvelik ízük és koffeinmentességük miatt. Alma, áfonya, málna, eper, citrom, narancs, cseresznye vagy ezek keverékei általánosságban jellemezve antioxidáns hatásúak, immunerősítők, magas vitamintartalmúak. Bizonyos összetevők allergiás reakciót válthatnak ki arra hajlamos személyeknél, ezért érdemes elolvasni a hátoldalán lévő tájékoztatót.
Felnőttek, idősek körében leggyakrabban gyógyteák fogyasztása jellemző. Leginkább hatásuk miatt fogyasztják, de sok esetben egyedi ízük varázsolja el a tea rajongóit. Általában nem okoz mellékhatást, de felerősíthet bizonyos tüneteket, ezért érdemes tudatosan kiválasztani az egyénnek megfelelő hatóanyagút. Most pedig vizsgáljunk meg közelebbről néhány gyógynövényt, azok teaként fogyasztott hatásait és elkészítésének módját!
A kamillavirág, más néven orvosi székfű leginkább nyugtató, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatásáról ismert. Emellett rendszeres fogyasztása javítja az emésztést, és gyakran alkalmazzák gyomorpanaszok, bőrgyulladás kezelésére. Maximum 90 Celsius fokos vízzel forrázzuk le és 5-10 percnél tovább ne áztassuk, ha el szeretnénk elkerülni, hogy kesernyéssé váljon.
A csipkebogyó valójában a vadrózsa és a japán rózsa gyógyhatású áltermése, ami az első őszi fagy idején érik be. Főzete magas C-vitamin tartalma és általános erősítő hatása által vált az egyik legnépszerűbb gyógyteává. A-, B1-, B2- és K-vitamint is tartalmaz. Rendszeres fogyasztása immunerősítő, segíti a csontképződést, sőt még az íze is mennyei. Fogyasztása előtt 8-10 órára hideg vízbe kell áztatni, majd felmelegítve - de nem forralva – fogyaszthatóvá válik.
Citromfűből készített tea elsősorban nyugtató, stresszoldó, illetve altató hatásáról híres. Szorongás és alvásproblémák jelenlétekor nagyon ajánlott fogyasztása, viszont pajzsmirigy alulműködés fennállása esetén ritkábban igyuk. Elkészítésekor 80-90 Celsius fokos vízzel lehet leönteni, majd 5-10 percig lefedve áztatni, hogy megőrizze illóolajait.
A csalántea vízhajtó, méregtelenítő hatással rendelkezik, ezért vizesedésre hajlamos személyek bátran fogyaszthatják. Ezzel szemben vesebetegeknek, alacsony vérnyomásúaknak nem ajánlott. Ez az a tea, amit nyugodtan le lehet forrázni a hatóanyagok kinyerése érdekében, majd 10-15 percig lefedve ázni hagyjuk.
A gyömbér Indiából és Dél-kelet Ázsia trópusairól származik. Napjainkban számos országban elterjedt kultúrnövény. Ásványi anyagok közül kiemelkedően magas a káliumtartalma. Teája csodálatos hatásai között legismertebb a gyulladáscsökkentés, emésztést segítés, vérkeringés serkentése, hányingercsökkentés. Mindemellett bizonyítottan csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét. Évszázadok óta hatékony afrodiziákumként tartják számon. Továbbá a tél közeledtével érdemes megemlíteni, hogy a légúti fertőzések időszakában segít a kórokozók leküzdésében, és kiemelhetjük immunerősítő szerepét is. A gyömbérteát felforralt vízzel való leöntés után 10 percig szükséges lefedve áztatni, hogy kioldódjanak a szükséges hatóanyagok.
Hibiszkusztea készítésekor a hibiszkusz növény szárított virág szirmai adják a tea jellegzetes mélyvörös színét és enyhén savanykás ízét. Erős antioxidánsként és vérnyomáscsökkentőként tartják számon, mely rendszeres fogyasztása következtében immunerősítésre is alkalmas. Elkészítésekor maximum 90 Celsius fokos vízzel öntsük le, majd 5-10 percig hagyjuk ázni a hatóanyagok és az íz teljes kioldódásának érdekében.
Végül a bodzatea jótékony hatásait ismertetném, hogy miért érdemes a téli hónapokban fogyasztani. Immunerősítő, lázcsillapító, nyákoldó hatású, segíti a légutak tisztulását, különösen megfázás esetén ajánlott. Véralvadásgátlókkal vagy vízhajtókkal való együttes fogyasztása káros következményekkel járhat, ezért ebben az esetben rendszeres fogyasztása kerülendő. Forrásban lévő vízzel leöntjük, majd 10 perc áztatás után el is készül ez az egészséges nedű.
Ha az olvasó csak feleannyira szereti a teát, mint Lev Tolsztoj, aki a Háború és béke írása közben számtalan csésze szamovárban készült teát elfogyasztott, akkor már megérte elolvasni ezeket az oldalakat. Nem titkolt célom pedig az, hogy mindenki kedvet kapjon néhány doboz tea beszerzéséhez, hogy a hideg téli hónapok közeledtével átélhessék a teázás örömét családi körben egy kellemes beszélgetés mellett vagy egyedül egy élvezetes könyv társaságában.
Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!
Csupek Edit dietetikus