Egy rutinvizsgálat során fény derült a rejtélyre: alacsony a T3- és a T4-hormonszintje, a TSH viszont az egekben, ami egy klasszikus pajzsmirigy-alulműködés. A labor még azt is elárulta, hogy Juli enyhén vashiányos, és a koleszterinszintje is kicsúszott az ideális zónából (mindez gyakori következmény ilyenkor).
A diagnózissal együtt Juli végre megtudta, mi is az a pajzsmirigy: egy pillangó alakú, körülbelül 20 grammos kis szerv a nyak elülső részén, amely szabályozza az anyagcserét, az energiaszintet, a testhőmérsékletet, a testsúlyt; sőt, mint most már a férje is tudja: időnként még a türelmet is.
Most vált világossá Julinak, hogy…
Az agyalapi mirigyben (hipofízisben) termelődnek a serkentő hormonok, többek között a pajzsmirigyserkentő hormon (TSH) is, aminek a vérben való magas jelenléte a pajzsmirigy alulműködés egyik legfontosabb diagnosztikus jele. Emellett a laborban a pajzsmirigy hormonjait, (a nem fehérjéhez kötött) szabad T3 (trijódtironin) és a szabad T4 (tiroxin) szintet mérik. A vérben keringő T4-hormont egy enzim T3-má alakítja, ami így válik aktív pajzsmirigyhormonná. A magas anti-TPO szint pedig egy autoimmun betegség, a Hashimoto-thyreoiditis jele lehet, amikor a saját szervezet termel ellenanyagot a pajzsmirigy sejtjei ellen.
A gyorsabb eljárás érdekében Juli egy magánrendelőben dolgozó endokrinológust választott, aki a laboreredmény és egy pajzsmirigy ultrahang alapján tiroxin hormonpótló gyógyszert írt fel neki, amit addig kell szednie, amíg valami csoda nem történik. (Orvosi nyelven: élete végéig.)
Végül egy dietetikusnál kötött ki Juli, aki segített neki eligazodni, milyen ételeket érdemes kerülnie, és miket részesítsen előnyben.
Kezdjük a feketelistával: a gyorséttermi csodák, többszörösen feldolgozott élelmiszerek, előre csomagolt, tartósított termékek inkább az anyagcsere ellen dolgoznak, nem mellette. Ugyanez vonatkozik a kávéra, kólára, energiaitalokra, erős teákra, alkoholra és a csípős fűszerekre is, melyek szintén nem segítik a pajzsmirigyet, csak felzaklatják a rendszert.
A goitrogén anyagok (pl. brokkoli, karfiol, kelbimbó, káposztafélék, fodros kel, spenót, torma, retek, karalábé, fehérrépa, szója) szintén nem a pajzsmirigy legjobb barátai, mivel akadályozhatják a jód felvételét. Jó hír: hő hatására ezek szelídülnek, tehát ha mégis fogyasztani szeretné Juli, a főzést, párolást, sütést részesítse előnybe. Kivétel a köles, ami forró víztől sem csökkenti a goitrogén anyagok jelenlétét, ezért ezt jobb kerülni.
Továbbá, jódantagonisták (pl. fluorid, nitrát) is zavarják a hormontermelést, ezért ezek bevitelét sem árt mérsékelni. Ha pedig autoimmun eredetű a probléma (pl. Hashimoto), akkor sokszor előnyös a glutén- és tejfehérje-mentes étrend, mert csökkentheti a gyulladást és javíthatja a közérzetet is.
Mikrotápanyagok a pajzsmirigy szolgálatában
Juli dietetikusa részletesen elmagyarázta, hogy a pajzsmirigy nem egy magányos harcos, mivel számos mikrotápanyag szükséges a megfelelő működéshez.
A D-vitamin sokkal több, mint „csontvitamin”, valójában az immunrendszer karmestere. Hashimoto-thyreoiditis esetén gyakran alacsony a szintje, és kutatások szerint ez nagyban hozzájárul az autoimmun gyulladás fenntartásához. Mivel a D-vitamin elsődlegesen napfény hatására termelődik a bőrben, a hiánya gyakori, mivel ételekből (pl. hal, tojássárgája, máj) csak kevés jut be. Emiatt (főleg a téli hónapokban) ajánlott valamilyen táplálékkiegészítő szedése. D-vitaminból a napi 1000–2000 NE sokaknál elegendő, de szükség esetén 4000 NE még biztonságos mennyiség.
A szelén olyan, mint egy pajzsmirigy-testőr: erős antioxidáns, ami megvédi a sejteket az oxidatív stressztől. Emellett kulcsszerepe van a T4 aktív T3-má való átalakulásában, és Hashimoto esetén a gyulladást is mérsékelheti, több tanulmány szerint csökkentheti az anti-TPO szintet is. A szelénhiány ritka, de táplálékkiegészítőként bejuttatva a túl sok szelén sem előnyös. 1–2 szem brazil dió, heti néhány adag hal vagy tojás már fedezheti a szükségletet.
A vasról az előző heti írásban (Vaspótló ételek) már sok szó esett. A pajzsmirigynek is fontos üzemanyaga, mivel nélküle nem tud megfelelően működni az az enzim (TPO), ami a pajzsmirigyhormonok előállításában vesz részt. Vashiányos állapotban romlik a T4 és T3 termelés, és a tünetek (fáradtság, hajhullás, koncentrációzavar) felerősödhetnek. Autoimmun pajzsmirigybetegségben ez különösen trükkös, mert a túl sok vas ráadásul fokozhatja a gyulladást. Laboreredmény alapján, ha szükség van vaspótlásra (alacsony hemoglobin-, vas- és transzferrin szaturáció szint, de jellemzően emelkedett transzferrin), semmiképp ne a pajzsmirigyhormon-tartalmú gyógyszerrel egyszerre szedjük!
A cink egyik kevésbé ismert, de annál fontosabb feladata: segíti a T4-hormon aktív T3-hormonná való átalakulást. Emellett szerepet játszik az immunrendszer szabályozásában, és a sejtek megújulásában is. Hiányában lassul az anyagcsere, intenzívebbé válhatnak a pajzsmirigy-alulműködés tünetei. Tojás, hús, tökmag, hüvelyesek rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk a megfelelő szintért. Vegetáriánusoknak érdemes fokozottan odafigyelni, mert a növényi fitátok gátolják a felszívódását.
Az A-vitamin többek között szabályozza a jódfelvételt, illetve segíti a T3-hormon hatékonyságát, általa pedig támogatja a vér koleszterinszintjének csökkentését. Ha túl kevés van belőle, lelassulhat az anyagcsere, fáradékonyabbak lehetünk, és romolhat a hormonháztartás. De túl sok A-vitamin sem jó: hosszú távon károsíthatja a májat vagy más szöveteket. Nem kell mindent számolni, de érdemes változatosan étkezni: ha néha eszünk májat vagy tojást, és gyakran kerül a tányérra színes zöldség (sárgarépa, sütőtök, spenót), akkor nagy eséllyel eleget viszünk be, de nem túl sokat.
A jód a pajzsmirigyhormonok „alapanyaga”, nélküle nem tudna T3 és T4 hormon képződni. Olyan, mint a tészta a pizzához: ha nincs, nem tudunk mit megsütni. Régen a jódhiány gyakori volt (golyvát is okozott), ezért ma sok országban (köztük nálunk is) jódozzák a konyhasót. De a jód sem mindenkinek a barátja. Autoimmun pajzsmirigybetegségek (pl. Hashimoto) esetén a túl sok jód épp hogy rontja a helyzetet, mert felerősítheti a gyulladást. Ebben az esetben a megoldás a mértékletesség. Ha jódozott sót használunk a főzéshez, és szoktunk tengeri halat vagy tejterméket (ami a jóddal dúsított takarmány által és a fejésnél alkalmazott fertőtlenítés során kerül bele) fogyasztani, akkor valószínűleg eleget viszünk be.
Összefoglalva: Julinak színesen, okosan és mértékkel kell táplálkoznia: vitaminokban gazdag, rostdús, zsírszegény étrend javasolt, odafigyelve az energia bevitelre. Vagyis nem kell mindenről lemondani, csak tudni: miért, mit és mennyit. A pajzsmirigy hálás lesz, Juli pedig újra energikus!
Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!
Csupek Edit
dietetikus