HALKONZERVEK

Kezdjük egy kis mesével!

Az ősemberek szívesen telepedtek le tengerpart, folyók vagy tavak melletti területekre. Ennek fő oka a halak és egyéb hidegvérű vízben élő állatok (pl.: kagylók), mivel már a kezdetektől fogva az emberi faj táplálékául szolgáltak. Régészeti leletek alapján valószínűsíthető, hogy a cro-magnon-i ember (i.e. 30-40. évezred) már használt horgot a vízben élő táplálékuk megszerzése céljából. Az ókorban már írásos bizonyítékok is előkerültek az akkori halászattal kapcsolatban. Az egyiptomiak sírkamrákban ábrázolták a halfogás jeleneteit. Az orsó gyakori alkalmazása a középkor végére terjedt el. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt Magyarországon már számottevő haltenyészet formálódott. Az újkorban létrejövő fejlődés következményeként a horgászeszközök árusítása is elterjedt. Az 1700-as években a német telepesek által Magyarországra is eljutott a magas fokú horgászkultúra. Manapság a horgászat fő célja már nem az élelemszerzés, hanem a kikapcsolódás egyik módja. Emellett természetesen számos helyen élnek emberek, akik hivatásszerűen foglalkoznak halászattal, és ez a tevékenység biztosítja megélhetésüket.

Nézzük meg a halak fogyasztásának dietetikai jelentőségét!

Dietetikai megítélésük részben a számottevő telítetlen zsírsav tartalmából adódik, mely segíti a szív- és érrendszer egészségét. Ezek közül kiemelkedő az esszenciális omega-3 zsírsav, melyet csak a táplálékunk során tudunk bejuttatni a szervezetünkbe. Kutatások szerint fontos szerepet játszanak az emberi agy működésében, és a gyulladásos folyamatok visszafordításában. Legjobb forrásai a tengeri halak és a tőkehalmáj olaj. (A vegetáriánusok számára megnyugtató hír, hogy számos növényi eredetű élelmiszer is tartalmaz omega-3 zsírsavakat. Pl.: diófélék, lenmag, chia mag.) A halak 60-80% víztartalommal rendelkeznek, ami miatt gyorsan romlanak. Mindemellett pozitív tulajdonságuk a könnyű emészthetőségük, ami az izomrostok közötti laza kötőszövetből fakad. Általánosságban elmondható, hogy 16-23% fehérjét és 2-20% zsírt tartalmaznak rendkívül alacsony szénhidráttartalom mellett. Táplálkozás-élettani szempontból fontos a B₁-, B₂-, A- és D-vitamin tartalmuk; ásványi anyagok közül kiemelkedő mennyiségben van jelen a foszfor, kalcium, vas és jód.

Vegyük sorra a tengeri halak leggyakoribb fajtáit!

A lágy lazac fogyasztását összefüggésbe hozták a szívbetegségek kockázatának csökkentésével, mivel zsíros hal lévén rendkívül magas az omega-3 zsírsavtartalma. 85 gramm lazac hetente és 70%-kal csökken a szívinfarktus kockázata. (Legalább is ezt ígérik a kutatók.) Hazánkban a tonhal leggyakrabban konzerv formájában kapható, az egyik legnépszerűbb halfajta, és kiváló fehérjeforrásként ismert. Húsából pástétomot, salátát készítenek vagy akár tésztával, fűszerekkel is fogyaszthatják. A szardíniákkal szintén konzerv formában találkozhatunk. Mivel az apró halak egészben esnek át a tartósítási eljárási folyamatokon, megpuhult szálkái miatt magas kalcium és B-vitamin forrásként tartjuk számon. A rendkívül zsíros makrélák húsa szintén kitűnő forrása az omega-3 zsírsavaknak. Gyakran füstölt formában fogyasztják. A heringet olajos, paradicsomos vagy más fűszeres szószban értékesítik. Erőteljes, karakteres ízvilága jól illik egy pirítóshoz, burgonyás ételekhez vagy hideg salátához is. Az apró méretű sprotni íze intenzív és kissé sós. A csontokkal való együttes fogyasztása miatt szintén magas a kalcium- és D-vitamin tartalma. Pirítósra vagy tésztákhoz ajánlják. A tőkehalmáj kiemelkedően magas tápanyagtartalmú élelmi anyag, melyek közül kiemelném omega-3 zsírsav-, A- és D-vitamin tartalmát. Krémes állaga miatt gyakran kenyérre kenve fogyasztják. A halak mellett a konzervált kagylók előnye szintén a magas fehérjetartalom és az omega-3 zsírsav, emellett kiemelkedő vas- és B₁₂-vitaminforrás.

Nézzük meg a halfogyasztásra vonatkozó adatokat és a hazai ajánlást!

Világviszonylatban Kína; európai országok közül Oroszország, Norvégia és Izland áll a legtöbb halat kitermelő országok között. Magyarországon nem kiemelkedő a halfogyasztás. Egy 2009-es felmérés szerint a világon egy főre jutó évi 18,4 kg mellett hazánkban mintegy 5,1 kg mennyiségű halat fogyasztottunk fejenként átlagosan 1 év alatt. A hazai ajánlás, az Okostányér minimum heti egyszeri halfogyasztást javasol, amit 15 dkg mennyiségben határoz meg.

Jó egészséget kívánok minden olvasómnak!

Csupek Edit

dietetikus